Hajrájába ért az eu-s antitröszt-eljárás a Gazprom kelet-közép-európai domináns piaci pozíciójával való visszaélései miatt, ami során az érintett országok természetesen eltérő hozzáállást tanúsítanak. Az tervezett megegyezés meggyorsítja a már zajló változásokat a kelet-közép-európai gázpiacokon vagy inkább bebetonozza az orosz pozíciókat? Ezekről szól az alábbi cikkünk.
Az antitröszt-eljárás kezdete
Az orosz földgázexportőr Gazprom kelet-közép-európai domináns piaci pozíciójával történő visszaélése miatt már évek óta folyik egy EU-s trösztellenes vizsgálat. 2011 szeptemberében az eu-s nyomozók egy dawn-raid során több Gazprom-irodát megszálltak dokumentumokat keresve, 2012 augusztusában megindult a jogi eljárás, aminek keretén belül 2015-ben fogalmazta meg a Bizottság a jogi kifogásait nyolc “áldozat” országra (Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Litvánia, Lettország, Észtország, Bulgária) vonatkozóan, az orosz fél három jogsértő gyakorlatát azonosítva:
- Az általános gyakorlat szerinti hosszú távú földgázellátási szerződések a földgáz más országba történő szabad továbbadását tiltó szerződéses rendelkezések (ún. destination clause-ok) alkalmazása;
- A domináns piaci helyzetet kihasználva tisztességtelen árak megszabása öt országban: Bulgáriában, balti államokban és Lengyelországban;
- A gázszállítás előfeltételeként a Gazprom által tulajdonolt és/vagy tervezett gáz-infrastruktúrákban (például Déli Áramlat vagy Yamal gázvezetékek) való kötelező tulajdonrészszerzés kikötése, így kikényszerítve az orosz projektek támogatását.
A fenti vádak kapcsán a Bizottság a Gazprom felé komoly büntetést helyezett kilátásba, és felszólította a felet a válaszadásra.
Peren kívüli kiegyezés esélye
Ezt követően hosszadalmas tárgyalási folyamat kezdődött, ami során idén márciusban született egy “peren kívüli” megegyezés. A megegyezés lényege, hogy az orosz exportőr a Bizottság igényeit kielégítő engedményeket ad a fenti kifogásolt területeken. Az engedmények:
- A destination clause-ok eltávolítása a szerződésekből, illetve olyan swap lehetőségek biztosítása, amely során egyes közép-európai országok a balti államokbeli valamint bolgár szállítási pontra is “átkérhessék” a szerződésük alatt a földgázt, ezzel virtuális összeköttetéseket (mivel fizikai nem, vagy alig létezik) teremtve az egyes országok között;
- AzGazprom az árképzésben ígéretet tett versenyképes, nyugat-európai gáztőzsdék (hub-ok) piaci referenciaárainak bevezetésére a hosszú távú szerződések árazására;
- Megszünteti a gázszállítást infrastrukturális elköteleződésért cserébe garantáló gyakorlatot.
Ezen kötelezettségvállalások betartása fejében az EB eltekint a bírság kiszabásától, ami ellenkező esetben elérheti az orosz fél globális összebevételének 10%-kát(!) 8 évre visszamenőleg.
Az érintett országok véleményezési köre
Ezt követően EU egy piaci teszt keretén belül arra kérte az érintett országokat és cégeiket, hogy május 4-ig juttassák el a megállapodással kapcsolatos megjegyzéseiket hozzájuk. A kérésnek többek (jobbára az árazási pontban érintett országok) eleget tettek, véleményüket nyilvánosságra hozva. Ezekben különböző mértékű kritikákat, valamint kiegészítési kérelmeket találhatunk (pl. a lengyelek és észtek kiálltak amellett, hogy nem kéne elengedni a az tröszt-bírságot – a lengyelek teljes, 92 oldalas hivatalos anyagát itt lehet letölteni), míg a bolgárok megelégednének kiegészítésekkel). A magyarok, szlovákok és csehek vagy nem tettek javaslatot, vagy nem publikusan tették. Közben sokan nem hisznek abban, hogy Nyugat-Európa Gazprom-pártisága, illetve fragmentált fellépés miatt ez ellenvetéseknek tényleges foganatja lenne.
A Gazprom-vállalások értékelése
Szakmailag elmondható, hogy a Gazprom-ígéretek tényleges piaci hatása kérdéses (pl. itt olvashatjuk egy gázpiaci lap véleményét, az Oxford Energy Institute elemzése a megállapodásról pedig itt található).
- A swapok – technikai és árazási részleteket nem ismerve – potenciálja nehezen megítélhető (bár vannak olyan hangok, akik kontraproduktívnak vélik, mert a tényleges fizikai infrastruktúra-alternatívákat gátolják majd meg).
- A destination clause-okat már a magyar (feltehetően a szlovák és cseh) szerződésekből eltörölték korábban.
- A lényeget úgy gondolom Észtország fogalmazta meg véleményeben. “Only the diversification of supply and free competition will guarantee acceptable prices for consumers and that no single supplier is in a position to control the market.” Ki kell alakítani a ténylegesen működő piacot, és akkor nehezebb lesz visszaélni a domináns piaci pozícióval. Ha van diverzifikált, likvid piac (hub), akkor jönnek a hub-árak is. És ezért sokat kell küzdeni, megfelelő infrastruktúrával, szabályozással és ösztönzőkkel is.
Mit mond mindeközben a Gazprom?
A Gazprom közben a konferenciákon azt kommunikálja, hogy ragaszkodnak az olajárindexált árhoz, mert egyrészt most mindenki elégedett velük (mivel alacsonyan van az olaj ára (az olajárindexről egy másik posztunk szól), másrészt az említett gáztőzsdék (hub-ok) árai túl volatilisek, nem megbízhatóak. Ezzel kapcsolatban valóban felmerül a kérdés, hogy van-e egyáltalán szükség hosszú távú szerződésekre hub-árindex-szel, hiszen problémás lehet, ha egy árindexhez kötötten több gázt adnak el, mint az a mennyiség, aminek adásvétele kialakítja a szóban forgó árindexet. Ez megnyithatja az utat a manipulációra (további kérdés, hogy mennyit kereskedik az olajárindex alapját képező gázolajat és fűtőolajat, tudomásunk az sem a leglikvidebb piac). Mindeközben maga a Gazprom kezdte el azt a gyakorlatot, hogy éves / negyedéves mennyiségeket aukción értékesít adott szállítási ponton, fix áron. Egy rugalmas piacon ez az, aminek működnie kéne nagyobb mennyiségben.
A magyar véleményre várva…
Számunkra a legfontosabb kérdés mégis az, hogy mi a magyar szereplők hivatalos visszajelzése a kérdésben – amit azok hiánya vagy titkossága miatt eddig nem hallhattunk. A hosszú távú szerződés az állami tulajdonú Magyar Földgázkereskedőnél (MFGK) van, de tudvalevő, hogy a magyar kormány is előszeretettel veszi ki a részét a gázimport-szerződés újra- és áttárgyalásaiból. Fontos lenne, ha a közvélemény számára is elérhetően nyilvánítanának véleményt az Európai Bizottság javaslatával kapcsolatban, hiszen ennek eredménye hosszú távon befolyásolhatja az ország gázpiaciát, és ennek alakításába az államnak – átlátható módon – aktív szerepet kell vállalnia. Ahogy ezt meg is teszik például akkor, amikor a magyar szabályozó hivatal – dicséretes módon! -, a Nord Stream 2 megépítését követő fő exportiránnyá váló német-cseh-szlovák-magyar útvonalon egyedüli országként akadályozta meg, hogy a Gazprom (vagy hozzá köthető cégek) 15 évre az összes kapacitást felvásárolják. A hosszú távú lekötés a piaci hírek szerint a többi országokban megtörtént (a lengyel fél a konzultáció során fel is hozta az ezzel kapcsolatos tiltás szükségességét).
Bár a határidő lejárt, úgy gondoljuk mégis érdemes lenne megismerni a magyar fél (akár az MFGK, akár a kormány) véleményét az EU-Gazprom megegyezésről, követve a lengyel, észt és bolgár példát.