Ahogy a tél és a választási kampány közeledik, úgy kerül újra politikai terítékre a rezsi. Sokat hallunk ellenzéki oldalról a piaci árzuhanásról és egy 30%-os reális további mérséklésről, és természetesen felröppent egy választások előtti újabb csökkentés híre is. Cikkünk célja szakmai szempontok megvilágítása, valamint egy potenciálisan a társadalomnak, a cégeknek és az energiapiacnak is hasznos javaslat felvetése. Mint mindig, örömmel vesszük a szakmai vitát.
Főbb megállapításaink
1. A gázpiachoz a politikusok nem értenek, a piaci szereplők igen. Előbbiek dolga nem az, hogy közvetlen árszabályozással megpróbálják belőni, hogy a holland gáztőzsde árai milyen magyar lakossági árat tesznek lehetővé, sokkal inkább az, hogy a piaci biztonság szavatolása mellett a lehető legnagyobb versenyt alakítsanak ki utóbbiak között. Ha van verseny, szabályozott tarifára nincs szükség.
2. A társadalmi problémákkal azonban foglalkozni kell. És sajnos ma Magyarországon az energiaszegénység igencsak probléma, mind életminőség, mind környezetszennyezés szempontjából. A brazil Bolsa Família példájára felvetjük a Család Melege program lehetőségét, amely során a rászoruló családok energiahatékonysági feltételek teljesítése esetén a fűtéshez szükséges gázmennyiséghez akár ingyen is hozzájuthatnának.
3. Emellett az üzleti felhasználók által megfizetett extra díjakkal is foglalkozni kell. Náluk energiaszegénységről nem, azonban versenyképesség-rontó kötelező költségtételekről lehet beszélni. A biztonsági tárolás, ami leginkább a lakosságot védené egy minimális – és egyre csökkenő – valószínűségű gázkrízis bekövetkeztekor, jelenleg évi 17.5 mrd. forintot vesz ki a magyarországi cégek zsebéből. A fent említett szociális program akár kiváló apropóval is szolgálhatna a biztonsági tárolás megszüntetésére, az ezt finanszírozó díjelem eltörlésére, és az emiatt feleslegessé vált tároló(k) bezárására, a földgáz kitermelésére.
A rezsivitáról
Az MSZP 30%-os csökkentést akar. A kormánypárt oldaláról még csak találgatások láttak napvilágot. Ez utóbbiról egyelőre nem sok konkrétumot tudni, talán tartalmaz szociális elemet. Ugyanakkor az ellenzéki javaslatokra nem érkezik válasz.
De mit mondanak a számok? A holland gáztőzsde árait a magyar bruttó lakossági gázárral összevetni szinte olyan, mint felháborodni a 350 forintos bruttó benzináron, miközben a nyersolaj literre átszámított ára csak 130 Ft. Ezzel szemben a tényleges árhelyzet elemzéséhez érdemes a magyar nagykereskedelmi árat figyelembe venni (ez a CEEGEX gáztőzsde), hozzáadva az arra rakódó gázszállítói, elosztói, valamint a – egyetemes szolgáltatóknak kötelező – tárolási díjtételeket, és mindezt a nettó végfogyasztói árral összevetni. Természetesen a logisztika költségek esetén nem lehet egzakt számokat felvonultatni, és vannak még működési és egyéb költségek is. Az alábbi grafikon egyes elemeinek mértékéről és azok alakulásáról szóló elemzés önmagában kitenne egy egész cikket, de most maradjunk a puszta eredményeknél:
[visualizer id=”1224″]
Források: TTF árak (Argus Month-Ahead), CEEGEX honlap (CEEGEX Day-Ahead), MNB árfolyamok, MEKH rendeletek (2016-ig számoltuk vissza), KSH a végfelhasználói árak alakulásáról, saját számítások
A fenti ábrából tisztán látható, hogy míg 2015 második felétől 2016 végéig valóban volt egy jelentős árcsökkentési potenciál, ez mostanra szinte teljesen eltűnt. Természetesen mi nem számolunk az üzleti felhasználókon elért profit – nem túl szabályszerű – keresztfinanszírozási lehetőségeivel. Hozzátesszük, hogy egy megfelelő árfedezési stratégiával rendelkező szolgáltatónál lehet tartalék, de pont ez az, amit nem a politikai döntésnek kell eldöntenie, hanem egy megfelelően versenyző piacnak.
A Család Melege programjavaslat
Úgy gondoljuk, hogy a földgáz kiskereskedelmi árát kizárólag rászorultsági alapon indokolt eltéríteni a piaci versenyben kialakulttól. Egy támogatott gázár az alapvető és kívánatos szolidaritás hatékony megvalósítását jelentheti, hiszen megfelelő keretek között közvetlen és közvetett életminőség-javító hatása mellett jelentős össztársadalmi hasznot is jelenthet.
Miért ingyen gáz?
Felmerül a kérdés, hogy ha az arra rászorulóknak – a KSH szerint 600 000 háztartásról beszélünk, akik nem tudják megfelelően fűteni az otthonukat – a gázár támogatott, akkor miért ne lehetne akár ingyen juttatni azt a minimális mennyiséget, ami az otthon fűtéséhez mindenképpen szükséges. Ez körülbelül 500 m3 gázt jelent ((természetesen ez nem minden esetben elég, de ennyi gáz fűtőértéke megegyezik a szociális tűzifa programban juttatott 2 m3 fáéval)). Azt gondoljuk, hogy ez a radikálisnak hangzó lépés okosan megvalósítva elképzelhető és egyben kívánatos lehet. Az alábbi érveket érdemes megfontolni:
- Rettenetes amikor az ember nem tud befűteni a lakhelyén, ez könnyen egészségügyi problémákhoz vezethet, ami a személyes tragedián túl jelentős társadalmi károkat okoz. Ezért a fűtés elérhetővé tétele fontos társadalmi cél kell, hogy legyen.
- Mindenki úgy fűt, ahogy tud. Sokan – szükségből és talán tudatlanságból – nedves fával, szeméttel, ruhával, PET-tel, iszonyú környezetszennyezést okozva saját maguknak, de a helyi lakókörnyezetnek is. Meglepő lehet, de telente az ország a legszennyezettebb területei a távfűtéssel nem rendelkező, szegénységgel küzdő vidéki városrészek és falvak, nem pedig Budapest. A földgáz ezzel szemben a legtisztább elérhető fűtési alternatíva.
- A természetbeni szociális támogatásokkal szembeni gyakori ellenvetés a hatékonytalanság. A szociális támogatással kapott tűzifa és szén esetén logisztikai problémák és költségek merülnek fel, illetve lehet hogy nem is a rászorultakat segíti: könnyen túl lehet adni rajtuk a feketepiacon – óriási tranzakciós költségek mellett. Magyarország földgázellátottsága jó, a települések 90%-ában van gázellátás, és csak az tudja a gázt felhasználni, akihez a csövön megérkezik.
- Az energiaszegénységgel küzdő rétegek azok, akik – önrész, információ és képesség hiányában – a legkisebb eséllyel vesznek részt az Otthon Melege és más államilag támogatott energiahatékonysági programokban. Az energiát nem hatékonyan használják fel. Létező gyakorlat, hogy a szociális támogatás feltétele nem csupán a rászorultság, hanem bizonyos – személyes és társadalmilag hasznos – vállalások tétele (prominens példa a brazil Bolsa Famíla). A Család Melege program kötelező eleme lehetne egy célzott energiahatékonysági tájékoztató és cselekvési akcióprogramban való részvétel. Az ösztönző nagy, és már alapvető ismereteknek és fejlesztéseknek is kiugró eredményei lehetnének. A megvalósítást lehetővé teheti a most felálló a Nemzeti Energetikusi Hálózat közreműködése.
Az “ingyengáz” sok háztartást visszaterelhetne a gázszolgáltatás rendszerébe, amiben mindenki számára megmaradna a nettó havi 766 forintos alapdíj fizetési kötelezettség, mint kívánatos minimális öngondoskodási elem. Természetesen ahol a gázellátásra nincs mód, ott az eddig támogatási formákra van szükség.
Megvalósítás
Az itt felvetett Család Melege programhoz évente 300 millió köbméter gázra lenne szükség. Ennek felhasználói értéke kb. nettó 24 milliárd forint((családonkét bruttó 45 ezer forint évente, érdekesség, hogy 2 m3 jobb minőségű tűzifa ára is elérheti a 40 ezer forintot)) – ahogy fent láttuk a szabályozott tarifa és a piaci ár jelenleg pariban van. Egyik lehetőség, hogy az állam beszerzi a szükséges gázt. A másik lehetőség a biztonsági készlet megszüntetése és kitermelése – ami párnagázzal együtt – akár 5-6 évre is biztosítani tudná a kívánt mennyiséget.((természetesen ennek is lenne költsége, illetve a gázt a piacon is lehetne értékesíteni, de így össze lehet vezetni az eladói és vevői pozíciót.))
Miért lehet jó ötlet bezárni a stratégiai tárolót?
A biztonsági tároló bezárásának – pontosabban a szőregi tároló biztonsági tárolási funkciója megszüntetésének – kérdése a fenti felvetéstől függetlenül is időszerű. Nyilvánvaló haszna lenne: a magyarországi vállalatok megszabadulnának energiaköltségüket jelentősen növelő tehertől. Emellett felszabadulna 1.2 milliárd köbméter gáz, ami jelenleg kb 65-70 mrd forint lekötött, hasznot nem termelő tőkét jelent. A Szőregen üzemelő stratégiai tárolóval szembeni érvek a következők:
- Szükségtelen: A biztonsági készletezés szükségtelenségéről már korábban elmondtuk véleményünket. Az ország túlbiztosított gáztárolókból. Mindeközben az EU-s törekvések affelé mutatnak, hogy az országok kollektív ellátásbiztonsági rendszerben működjenek, ami az ellátási sokkok esélyét az egyes országok szintjén csökkenti.
[visualizer id=”547″]
Illusztrációnk korábbi cikkünkből a tárolóval való ellátottságról: Mobilgáz kapacitás az éves összfogyasztás arányában (Piros: túlbiztosított rendszer).
- Nemzetközi gyakorlatban inkább kivétel, mint szabály: A 28-ból csupán négy uniós tagállamban – Magyarország, Olaszország, Dánia és Spanyolország – van stratégiai tárolás. Velünk hasonló helyzetben levő más KKE országok megvannak nélküle.
- Drága: A biztonsági tároló fenntartása évente 17,5 milliárd forintjába kerül a vállalatok szerencsétlenebb részének. Egyre nagyobb terhet jelent azoknak((bár 2017. október 1-től az év eleji emelés után csökken a tarifa)), akik fizetnek, miközben a kötelezettek köréből egyes szektorok sikeresen lobbizzák ki magukat.((2016 szeptemberétől mentesülnek a fizetés alól azon ipari vállalatok – tipikusan műtrágya- és vegyipar – amelyek vegyi alapanyagként és nem energiaként hasznosítják a földgázt)) Az egész stratégiai tárolás hasznát leginkább élvező lakosság a rezsicsökkentés óta nem fizet hozzájárulást. Mindez a magyarországi vállalkozások nemzetközi versenyképességét rontja. A biztonsági készletezési díj majdnem megduplázza azt az árkülönbséget, ami a holland és magyar nagykereskedelmi gázárak között van.
- A bezárás megvalósítható: Más országokban is van rá példa((ld. az Egyesült Királyságban a Rough nevű tároló esete)), hogy a tárolót költséges karbantartás és továbbüzemeltetés helyett bezárják; kitermelik és értékesítik a tárolt, valamint a működést biztosító ún. párnagázt. Egy tároló bezárása természetesen további geológiai elemzést követel, könnyen lehet, hogy a szőregi helyett egy másik, öregebb és rosszabb teljesítményű tárolót kell bezárni és előbbit átminősíteni kereskedelmi tárolóvá.
Látható tehát, hogy a stratégia tároltatás megszüntetése nem ördögtől való gondolat. A (politikai) óvatosság figyelembe vétele érdekében a készletszint fokozatos csökkentése megfontolandó. De előbb-utóbb lépni kell. A cselekvés ablaka kinyílt, hiszen a biztonsági tároló tulajdonosa az állam, így a hosszú távú tároltatási szerződést magánérdek sérülés nélkül meg lehetne szüntetni.
A legfontosabb, hogy a fenti kérdésekbe a politikai fogócskát igazi szakmai vita szorítsa ki, mert csak úgy születhetnek felelős és jó döntések a szabályozói oldalról. A tét – mint mindig – nagy.