Az előző kiegyenlítő energiáról szóló bejegyzésben megismerkedhettünk néhány alapfogalommal. Ekkor a hangsúly inkább a téma elméleti, illetve a dolgok rendszerirányítói és termelői-erőművi szempontból történő megközelítésén volt. Ezúttal néhány gyakorlati fogalmat fogunk átnézni, amelyek más piaci szereplők (mint például ipari fogyasztók és energiaszolgáltatók, kiskereskedők) számára is fontosak lehetnek.
Három piacot választottam amelyeken keresztül be fogom mutatni, hogy a termékek dizájnjában, illetve a használt módszertanokban lapuló apró eltérések hogyan vezethetnek jelentős különbségekhez az kiegyenlítő energia árában:
- a magyart, annak meglehetősen bonyolult, ámde relatíve átlátható árképzése, illetve magas árai miatt,
- a németet, a rendszerben lévő magas megújuló-arány, és a német iparági gyakorlat Európa-szerte példaértékű mivolta miatt,
- az ausztrált, annak módfelett eltérő felépítése, alacsony kiegyenlítő energia árai és felhasznált mennyiségei miatt.
Röviden bemutatom majd a másnapi és a napon belüli kereskedés közötti különbségeket. Szó lesz továbbá három gyakorlati fogalomról: az elszámolási mérési időintervallumokról, menetrend bejelentési határidőkről (hivatalosan “záró időpont”), és átfutási időkről. Minden fogalom a fent említett három piac kontextusában lesz elhelyezve.
Elszámolási mérési időintervallumok
A kiegyenlítő energia árának a termelői-szolgáltatói oldalról nézve több összetevője van, hiszen egy adott periódusra vonatkozóan különféle termékek felhasználására lehet szükség a rendszeregyensúly fenntartásának érdekében. A kiegyenlítő energia piacok kiemelkedően fontos dizájn-eleme az azon időszak hosszának a meghatározása, amelyre vonatkozóan a rendszerirányító a kiegyenlítő energiát elszámolja. Ezt a periódust elszámolási mérési időintervallumnak is hívják.
Jelenleg az Európai Unióban ezek az intervallumok országonként eltérhetnek, de van olyan javaslat, amely szerint 2025-től kötelezően 15 percben határozná meg ezen periódusok hosszát, minden EU-tagállamban.((Európai Bizottság, Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a villamos energia belső piacáról (Átdolgozás), Brüsszel, 2017.2.23. )) Az elszámolási mérési időintervallum hossza jelenleg Magyarországon és Németországban egyaránt 15 perc. Ausztráliában egy felettébb érdekes, 5 és 30 perces intervallumokat kombináló rendszer van érvényben, amelyet bonyolultsága miatt egy másik bejegyzésben részletezek majd.
Az időintervallumok hossza azért fontos, mert a hosszabb intervallumok több szabadságot adnak a piaci szereplőknek a menetrend tervezési és irányítási folyamataikban. A szűkebb intervallum ösztönzőleg hat a pontosabb menetrendtartásra, így a felhasználandó kiegyenlítő energia mennyisége is csökken.
Menetrend bejelentési/módosítási határidők
A kiegyenlítő energia piacokon a menetrendek bejelentésének, illetve azok módosításának határideje központi szerepet játszik. A többszereplős piaci modell (net pool) szerint működő piacokon ez a határidő a rendszerirányító számára beküldött menetrendek határidejét jelenti. Az egyvásárlós piaci modellben((Az egy- és többvásárlós piaci modellekről bővebben itt: https://wattler.eu/2017/01/balancing-huenergy-part-1/)) ez bejelentési határidő arra az utolsó pillanatra utal, ameddig a piaci szereplők érvényes eladási vagy vételi ajánlatokat nyújthatnak be a “pool”-ba, azaz a központi piacra.
A legtöbb fejlett európai villamos-energia piacon legalább kétféle bejelentési határidő létezik: az egyik az ún. “másnapi kereskedéshez” a másik pedig az ún. “napon belüli kereskedéshez” kapcsolódik. A másnapi és a napon belüli kereskedés között kb. annyi különbség van, mint a lány/fiúkérés és a boldogító igen oltár előtti kimondása között. A felek elköteleződnek egymás felé, szándékai komolyak, de az elköteleződés és a szállítási időszak (vagyis a házasság érvénybe lépése) között sok idő telhet el.
Ehhez hasonlóan a másnapi kereskedés határideje és azon pillanat között, amikor a villanynak folynia kell, jellemzően akár egy fél nap is eltelhet. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a fogyasztásnak és a termelésnek gyakorlatilag ezredmásodpercre pontosan egyensúlyban kell lennie, néhány óra egy örökkévalóságnak tűnhet. A hosszan jegyben járó, de konkrét házasodási időpontot nem kitűző párok feltehetően ugyanígy érezhetnek.
A jegyesek jegyben járás alatt egymáshoz való viszonyához hasonlóan a másnapi bejelentési határidők után is nagyot fordulhat a világ. Előállhatnak vonzóbb ajánlatok, amelyek a piaci szereplőt új ügyletek megkötésére csábíthatják (úgy vélem ez az analógia elég egyértelmű).
Fény derülhet az előrejelzésben korábban elkövetett hibákra, a termeléshez vagy fogyasztáshoz kötődő berendezések meghibásodhatnak, mint ahogy az esküvő időpontjához közeledve egyre növekvő feszültség miatt a menyasszonyból vagy a vőlegényből is előtörhetnek kevésbé vonzó viselkedési formák.
Váratlan időjárási események korábban nem várt növekedést vagy csökkenést idézhetnek elő a fogyasztásban; egy pusztító erejű szélvihar, vagy hasonló vis maior következtében átmenetileg átrendeződhetnek a piaci viszonyok. Hasonló, előre nem látható események miatt a vőlegény vagy a menyasszony egyaránt úgy dönthet, hogy visszaadja a gyűrűt vagy lemondja az esküvőt.
A napon belüli módosítási határidő (a boldogító igen kimondása előtti pillanathoz hasonlóan) az utolsó esély arra, hogy meggondolja magát az ember. Ugyan az elvi lehetőség adott, a gyakorlatban ez egy nagyon költséges döntés lehet. (Gondoljunk csak bele, mivel jár az ha valaki nemet mond az oltárnál, miközben az esküvő költségeit szinte teljes mértékben, előre ki kellett fizetni.)
Nem olcsó dolog a napon belüli piacon kereskedni, hiszen a többiek tudják hogy nagy valószínűséggel bajban lehetsz. Ezen felül a napon belüli piacok likviditása jellemzően sokkal kisebb mint a másnapiaké. Ugyanakkor még mindig sokkal jobban járhat vele az ember, mintha a szállítási időszak (vagy a házasság) kezdete után kezdené el vakarni a fejét, hogy valamit nagyon nem így kellett volna…
A menetrend bejelentési- és módosítási határidők az elszámolási mérési időintervallumoktól eltérően jóval kevésbé harmonizáltak Európában. Ez a napon belüli módosítási határidőkre különösen igaz, mert a másnapiak nagyjából kora délutánra esnek szinte mindenhol, ide értve Ausztráliát ((AEMO, Spot Market Operations Timetable, Október 2016 ))is.
A belföldi (másnapi) menetrend bejelentési határidő Németországban és Magyarországon is egyaránt 14:30. Ugyanakkor a napon belüli határidők jelentősen eltérnek, mert Magyarországon ((MAVIR, Általános információk a MEK rendszerrel kapcsolatban, Gyakran Ismételt Kérdések, ))legkésőbb 60 perccel, Németországban ((TenneT, Nomination of Schedules in Germany using the ENTSO-E Scheduling System (ESS), 2010.12.01))csak legkésőbb 15 perccel a szállítási időszak kezdete előtt módosíthatók a menetrendek. Ausztráliában nincs hivatalos bejelentési határidő a napon belüli módosításokra, de a piaci szereplők számára ajánlott a szállítási időszakot megelőzően legkésőbb 1-2 perccel hamarabb benyújtani ajánlataikat.
Általánosságban elmondható, hogy a rövidebb határidők több lehetőséget adnak a piaci szereplők számára előrejelzéseik, terveik korrigálására. Más szóval, a hosszabb határidők több felhasznált kiegyenlítő energia felhasználását vetítik elő, míg a szűkösebb határidők pontosabb menetrendadást, és kevesebb kiegyenlítő energia felhasználást tesznek lehetővé. Sajnos a házasságokban erre vonatkozó analógia nem figyelhető meg.
Átfutási idők
A napon belüli kereskedés tehát drága mulatság lehet, illetve a kisebb piaci szereplők számára több okból sem tudnak részt venni ezen a piacon. Egyrészt folyamatos ügyeletre, három műszakban dolgozó alkalmazottakra, másrészt komoly informatikai háttérre van szükség ahhoz, hogy a menetrendben bekövetkezett változásokat gyorsan véghez tudják vinni. Ezen felül problémás lehet kétoldalú szerződéseket letárgyalni ilyen rövid idő alatt. A szervezett piacok (tőzsdék) napon belüli kereskedési platformjai ez utóbbi akadályt hivatottak elhárítani.
Tőzsdei ügyletet kötni önmagában nem nagy ügy: nagyjából két egérkattintás és készen is van. Ugyanakkor a rendszerirányítót sok esetben az ügylet megkötéséről menetrend-módosítás formájában értesíteni kell. Az utolsó pillanatot, amikor azt a bizonyos két kattintást meg lehet tenni, átfutási időnek nevezzük.
Az átfutási idők jellemzően megelőzik a napon belüli módosítási határidőket. Erre azért van szükség, hogy a tőzsdei ügylet megkötését követően legyen arra idő, hogy a rendszerirányító felé a szükséges módosítások beküldése megtörténhessen. Németországban az átfutási idő az EPEX ((EPEX termékinformáció))napon belüli piacán 30 perc, amely legkevesebb 15 percet ad a piaci szereplőknek a menetrend-módosításra. Magyarországon a HUPX ((HUPX termékinformáció ))napon belül piacán gyakorlatilag két óra az átfutási idő, hiszen a napon belüli ügyleteket legkésőbb a napon belüli menetrend-módosítási határidő előtt 60 perccel lehet megkötni.
Mindezzel a tudással felvértezve továbbléphetünk a bejegyzés-sorozat következő és egyben záró részére, amelyet többek között a magyar, német és az ausztrál piacot bemutató, vonzó külsejű grafikonok és egyszerű statisztikák fognak tarkítani.
*de féltél megkérdezni