A magyar gázhálózatról: a földgáz útja a felhasználókig

Ma Magyarországon szinte bármerre jár az ember, rendelkezésre áll a földgáz, mely az ország egyik legfontosabb primer energiahordozója. Míg a háztartásokban főként fűtési és vízmelegítési céllal, az üzleti szférában leginkább a technológiai hő forrásaként kerül felhasználásra. Emiatt fontos megismerni, hogy az elfogyasztott energia milyen módon kerül a fogyasztókhoz, és ezek után milyen díjakat fizet még a felhasználó, milyen tényezőktől függhetnek ezek a költségek, illetve milyen tartalom húzódik mögöttük. Ez a cikk ezekre a kérdésekre keresi a választ a földgázrendszer bemutatásán keresztül.

A földgáz díjelemei

A legegyszerűbb módja megismerkedni a földgáz-hálózat alkotóelemeivel, ha rögtön a földgázszámlánál kezdjük. A számla1)üzleti felhasználók esetén, lakossági felhasználóknál az energiadíjban számolódik el az összes további költség, amit csak egy minimális alapdíj egészít ki a következő elemeket tartalmazhatja:

  • Energia díja
  • Rendszerhasználati díjak
    • Szállítói forgalmi- és kapacitásdíj
    • Elosztói forgalmi- és kapacitásdíj
    • (esetleg tárolói díj)
  • Energiaadó és biztonsági készletezési (MSZKSZ) díj

Egy átlagos számlánál a díjak megoszlása az alábbiak szerint alakul.

1. ábra Földgáz költségelemek (átlagos RhD díjak, 20-100 m3/h mérő, 60 m3/h lekötés, 30%-os kihasználtság, 04.11-i CEEGEX Spot árat figyelembe véve)

Ahogy látjuk, a gáznál – a villamos energiától eltérően – az összköltséget túlnyomóan az energiadíj teszi ki. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nem kéne a többi költséggel foglalkozni. Utóbbiakról szól ezen írásunk, míg az energiadíj alakulásával egy másik cikkünk foglalkozik, a tárolói helyzetről egy korábbi bejegyzésünk szól.

A földgázrendszer felépítése

Földgázszállítás

A földgázrendszer feladata a termelőktől a fogyasztókig eljuttatni a földgázt. Ennek a legfelső szintje a földgázszállító rendszer, melynek üzemeltetéséért a szállítási rendszerüzemeltető, az FGSZ Zrt. felelős. Ugyan az országban továbbra is van kitermelés, a földgáz kb. 80%-a importból származik. A termelésből és az importból, kiegészítve a földalatti tárolókkal, adódnak a rendszer betáplálási pontjai. A kiadási pontok a betápláláshoz hasonlóan lehetnek határkeresztező vezetékek és földalatti tárolók. A rendszerben a földgáz szállítása magas (jellemzően 63 bar) nyomású vezetékeken történik, nagyobb távolságokra. Az országban körülbelül 400 gázátadó állomás működik, ahol a földgáz a szállító vezetékrendszerből jellemzően az elosztói vezetékrendszerbe jut, de néhány nagy ipari fogyasztó és erőmű közvetlenül a szállítási rendszerről vételez. A fenti kezdőábrán 2)forrás: FGSZ a sárga vonalak jelzik a nagynyomású szállítóhálózatot.

A szállítási rendszerüzemeltető tehát egy integrált rendszert működtet, mely betáplálási és kiadási pontokból, nagynyomású földgázszállító vezetékrendszerből, kompresszorállomásokból és vezetéki csomópontokból áll. A rendszer üzemeltetésének a költségei a végfelhasználó számláin is megjelennek, bár – a villamos energiánál megszokottal ellentétben – nem különálló költségelemek formájában. A számlákon látható forgalmi díj és kapacitásdíj (teljesítménydíj) is részben tartalmazzák a szállítási rendszer díjait, melyek három elemből állnak. Egy kapacitás lekötéssel arányos díjelem, továbbá a fogyasztással arányos forgalmi díj és a szagosítási díj. Mértékük törvényileg szabályozott.3)lásd a jogszabályban

Földgázelosztás

A közvetlenül a szállítási rendszerből vételező nagyfogyasztóktól eltekintve a rendszerből a földgáz a földgázelosztó rendszerekbe kerül. Ezek jóval kiterjedtebb, kisebb nyomású vezetékrendszerek, melyek feladata a földgáz végfelhasználókhoz történő eljuttatása. Magyarországon jelenleg tíz földgázelosztói engedélyes működik, ebből az öt nagy lefedi az ország nagy részét (E.ON KÖGáz, E.ON DDGáz, Égáz-Dégáz, FŐGÁZ, Tigáz-DSO). A földgáz elosztók már közvetlenebb kapcsolatban vannak a felhasználókkal, mint a szállítási rendszerüzemeltető. A felhasználóknál felszerelt mérők az elosztók tulajdonában vannak, azokat ők szerelik fel, olvassák le és cserélik ki szükség esetén.

A rendszer üzemeltetési költségei a szállítási rendszer költségeihez hasonlóan nem kerülnek külön feltüntetésre a számlákon. A fentiekhez hasonlóan törvényileg szabályozott, ám az elosztói rendszerenként akár különböző díjak két fő elemből tevődnek össze: a kapacitásdíjból (teljesítménydíj) és a forgalmi díjból. A helyzet ebben az esetben azonban már bonyolultabb, mivel a költség az elosztói rendszer üzemeltetőjén kívül a mérő típusától is függ.

A felhasználók: a földgázmérők méret szerinti besorolása

Jelenleg négyféle mérőkategóriát különböztetnek meg (azt, hogy hogyan tudja megállapítani a saját mérőkategóriáját, elolvashatja a tudástárunkban.) A jellemzően lakossági (20 m3/h alatti) mérők esetén a fogyasztásarányos forgalmi díj helyett egy éves alapdíj kerül kiszámlázásra. Az ennél nagyobb teljesítményű mérők esetén már csak az elfogyasztott energiamennyiséggel arányosan kell fizetni. A teljesítménydíjat a lekötött kapacitás után fizeti a fogyasztó.

Korábban a lekötött kapacitás közvetlenebb kapcsolatban volt a mérőkategóriákkal, azonban a jelenlegi szabályozás szerint elég az évben akár csak egy napra is lekötni a mérőkategóriából adódó kapacitást.4)A kapacitás lekötések szabályozása ennél jóval messzebb vezet, ezt a cikk nem tárgyalja részletesen. Minden mérőnél adott egy névleges és egy maximális teljesítmény, amely kb. a névleges érték 1.6-szorosa. A kategóriába való besorolásnál a kettő közül a névleges teljesítményt kell figyelembe venni.

A fogyasztási karakterisztika meghatározása és ez alapján a megfelelő kategóriájú mérő alkalmazása, továbbá a kapacitáslekötés mértékének helyes megválasztása költségcsökkenéshez vezethet. Ez a 2017/18-as gázévtől még inkább előtérbe került, hiszen a szabályozásban változtak a forgalmi díjak és kapacitásdíjak – előbbi átlagosan csökkent, utóbbi pedig nőtt. Azt azonban, hogy a végfelhasználó számláján ez egy pozitív, vagy negatív változást hozott, nem lehet ilyen egyszerűen megmondani. (A konkrét díjakról ld. cikkünket) A változás azon fogyasztóknak kedvez, akik jó lekötéskihasználtsággal képesek működni. Ez azt jelenti, hogy átlagosan a lekötött kapacitás magas hányadát használják fel, nincsenek magasan kiugró teljesítménycsúcsok. Az ettől lényegesen eltérő típusú fogyasztók számára (pl. szezonális mezőgazdasági fogyasztók) külön szezonális lekötés és díjazás is lehetséges, így ezek a szélsőséges esetek sem kerülnek lényeges hátrányba.

A fentiek a földgázrendszer fizikai útját írták le, azonban a számlák nem az említett rendszerüzemeltetőktől érkeznek, hanem a földgázkereskedőktől. Ennek megfelelően, ha valaki a linkre kattintva felkeresi a törvény által szabályozott rendszerüzemeltetői díjakat, feltűnhet, hogy a számlán más értékek szerepelnek. A földgáz kereskedők célja kiszolgálni a fogyasztókat a földgázrendszer piaci oldaláról tekintve. A rendszerüzemeltető így is megkapja a szabályozott díjakat, azonban a kereskedő és a fogyasztó szerződésükben ettől eltérhetnek. A kereskedő például meghatározhat egy magasabb forgalmi, vagy kapacitásdíjat, cserébe olcsón adja a földgázt (energiadíj), vagy fordítva. A legtisztább megoldás azonban az, ha a számlán egy az egyben a rendszerüzemeltetők díjai szerepelnek. Így a felhasználó könnyebben igazodik el a számlán, továbbá tisztábban látható az energiadíjon, hogy drágán, vagy olcsón veszi a földgázt.

További díjelemek

A számlán megtalálható további díjelemek a biztonsági készletezési díj (MSZKSZ díj) és a jövedéki adó. Ezek az úgynevezett „Adók és pénzeszközök” kategóriában kerülnek feltüntetésre, melyre a felhasználónak nincsen befolyása. A többi költségelem miatt azonban érdemes résen lenni a szerződéskötésnél, és magunk is utánaszámolni az elmúlt éves fogyasztási adataink alapján.

A szerződéskötésnél adott esetben célszerű lehet tárgyalni az energiadíj mellett a forgalmi díj és kapacitásdíj mértékéről is, ha a felhasználó jól ismeri saját fogyasztási szokásait. Többek között ekkor is hasznos lehet a szakreferensi tevékenység, amely az év során kiadott jelentésekkel segítséget nyújthat a fogyasztási karakterisztika felállításában. Érdemes lehet azt is megvizsgálni, hogy a lehetőségekhez mérten a fogyasztási karakterisztika megváltoztatásával mekkora megtakarítások érhetők el.

Lábjegyzetek   [ + ]