A karbonkredit (angolul carbon offset) szabadon adható-vehető elektronikus tanúsítvány, az önkéntes karbonpiac (Voluntary Carbon Market) kibocsátási egysége, mely egy tonna szén-dioxid kibocsátással egyenértékű. Nem összekeverendő a kötelező karbonpiacon kereskedhető CO2-kvótákkal. Karbonkreditek különböző szén-dioxid-kibocsátás-csökkenést eredményező projektek során keletkeznek, ha azt egy jogosultsággal rendelkező szervezet tanúsítja. Célja, hogy a kibocsátó vállalatok ezeket a projekteket karbonkreditek vásárlása útján támogatva kiválthassák, ellentételezhessék saját kibocsátásukat, továbbá kifejezzék fenntarthatóság és a klímaváltozás iránti elkötelezettségüket, elérhessék nettó zéró (net zero) céljaikat.
Hogyan jönnek létre karbonkreditek?
A karbonkreditek olyan intézkedések, projektek megvalósulásával jöhetnek létre, amelyek a szén-dioxid-kibocsátás csökkenésével járnak, vagy céljuk a légkörben lévő CO2 megkötése. A karbonkreditek ára jelentősen függ attól, hogy milyen típusú projektből származnak.
A leggyakoribb projektek a CO2-kibocsátást megelőző, megújuló energia (nap, szél, víz, stb.) alapú termelést célzó projektek, illetve az energiahatékonysági célú intézkedések. Ezek jellemzően olcsóbb krediteket eredményeznek.
Olyan intézkedések is eredményezhetnek karbonkrediteket, amelyek a légkörben lévő szén-dioxid megkötését célozzák meg. Ilyenek például az erdőtelepítési projektek, de léteznek egyéb erre irányuló technológia megoldások is.
Az intézkedéseknek számos szabványnak kell megfelelniük, amelyeket erre jogosult tanúsító szervezetek ellenőriznek. Fontos kitétel például az addicionalitás (másnéven lényeges hozzájárulás), azaz, hogy a projekt nem valósult volna meg a karbonkreditek értékesítéséből származó bevétel nélkül.
A tanúsítást nemzetközi szervezetek végzik, ilyen például a Verra, a Gold Standard vagy a Climate Action Reserve.
Mi a különbség a karbonkredit és a karbonkvóta között?
A karbonpiacoknak két fő típusa létezik: kötelező és önkéntes. A szabályozott, kötelező piacon karbonkvótákkal, míg az önkéntes piacon karbonkreditekkel lehet kereskedni.
A karbonkereskedelem nagyobb szeletét ezek a kötelező karbonpiacok teszik ki, amelyek jellemzően az állam által szabályozott piacok, és az előírásokat nem teljesítő vállalatok súlyos büntetésekkel néznek szembe. A kötelező piac szereplői adottak, a kvótakötelezett cégeket a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően határozzák meg, és szintén ezek szerint osztják ki a kvótákat.
A CO2-kvótarendszer lényege, hogy előre megállapítják a szén-dioxid-kibocsátás mennyiségét, amennyit egy adott cég, gyár, üzem vagy erőmű egy év alatt kibocsáthat. Ha ezt meghaladja, akkor a túllépett mennyiségnek megfelelő karbonegységeket meg kell vásárolnia egy másik cégtől, amely a saját kvótájánál kevesebbet bocsátott ki, így feleslege halmozódott fel. Ennek érdekében jött létre az ETS (Emission Trading System). A legnagyobb kötelező piac az Európában 2005 óta létező európai uniós emissziókereskedelmi rendszer, az EUETS.
Az önkéntes karbonpiac mindenki számára nyitott, magánszemélyek is vásárolhatnak. A kötelező piaccal ellentétben nem igazán szabályozott.
Karbonkreditek értéke az önkéntes piacon
Az önkéntes karbonpiacok árai nehezen fellelhetők. A carboncredits.com ártáblázata szerint a karbonkreditek árai jelenleg nagyon alacsonyak – mind a természet alapú, mind a technológiai alapú offszetek ára 1 dollár alá esett 2024. júliusára. Jelenleg 0,1 – 0,6 dollár között vannak (2-3 évvel ezelőtt akár 20 dollár körüli értékkel is bírtak).
A kötelező karbonpiacokkal összehasonlítva, például az EUETS 70 euró körüli árfolyamához képest igencsak olcsónak számít.
Ettől függetlenül a világ vezető tanácsadó cégei mint a Morgan Stanley vagy a McKinsey & Company a piac jelentős növekedésére számítanak. Előbbi szerint a 2022-ben még 2 milliárd dolláros piac 2030-ra akár 100 milliárd dollárossá nőheti ki magát, míg utóbbi visszafogottabb 50 milliárd dolláros piacot jósol.