Több támogatási forrás is rendelkezésre áll vállalatok számára az épületeik energetikai jellemzőinek javításához (pl. TAO-kedvezmény). Egy közös pontjuk: az energetikahatékonysági törvényi minimumfeltételeknek való megfelelés megkövetelése, ami a fenti esetben a 7/2006. (V.24.) TNM rendelet előírásainak betartását jelenti. Cikkünk az ezzel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat foglalja össze. Vigyázat, az előírások 2018-tól szigorodtak!
A TNM rendelet az épületek energetikai jellemzőinek előírásairól szól. Mint ilyen, egy komplex jogszabály, mivel előír különböző megfelelési területeket (mint pl. falak szigetelése, épületgépészet előírásai) aminek határértékeit különböző peremfeltételeknek fennállta esetén eltérően határozza meg:
- új épület, felújítás vagy bővítés (utóbbi két esetben a módosítás mekkora arányú a teljes épülethez képest)
- A használatbavétel tervezett ideje (az előírások idővel egyre szigorodnak)
- Az épület rendeltetése
Cikkünk a felújításra fókuszál, mivel a támogatási források alapvetően ezt célozzák.
A megfelelési területek
A TNM rendelet az épületek energetikai jellemzőinek előírásairól szól. Ezzel kapcsolatban 5 fő vizsgálandó területnek kell megfelelni
- U érték: Az épülethatároló szerkezetek (falak, ablakok, tető, stb.) egyesével számolt hőátbocsátási tényezője. Mértékegysége W/m2K, határoló szerkezet típusonként eltérő.
- q érték: Fajlagos hőveszteség tényező. A vizsgált épületre számolt, 1 K(C)fok hőmérsékletkülönbség esetén távozó hőteljesítmény a lehűlő felületeken (és hőhidakon) együttvéve, 1 légtérköbméterre vetítve. A fenti U értékek összegzéséből, besugárzási nyereségtől és a légtér méretéből adódik. Mértékegysége: W/m3K.
- E érték: a vizsgált rendeltetési egység 1m2 hasznos alapterületére eső évesített primer energiafogyasztás. A TNM összesített energetikai jellemzőnek hívja, de vannak más elnevezései is pl. fajlagos primerenergia felhasználás. Ez már nem csak a hőveszteségtől függ, hanem lényeges, hogy hogyan és milyen energiából van előállítva a fűtési/hűtési/egyéb energia. Mértékegysége: kWh/m2a (a=év).
- T: nyári túlmelegedés határértékei.
- GÉP: Gépészeti rendszerre vonatkozó előírások.
Itt kívánjuk megjegyezni, hogy az épületekre készülő energetikai tanúsítás – ami a fenti adatokat kiszámolja – az épületeket és az épületgépészeti rendszereket vizsgálja, célja az épületek energiafogyasztásának azonos feltételek alapján történő értékelése, a négyzetméterekre vetített éves elméleti energiafogyasztás összevethetősége. A tanúsítás nem veszi figyelembe az eltérő fogyasztási szokásokat (pl. hogy milyen melegre fűtik fel a lakást/irodát), továbbá egyes energiafogyasztás típusok esetén (például kazánhatásfok vagy beszabályozottság szintje) – a leggyakoribb egyszerűsített eljárás esetén – benchmark adatok alapján becsül. Így az itt előírt és a tanúsítványban jelzett, valamint a valós energiafogyasztás között akár jelentős eltérések is adódhatnak. A tanúsításhoz szükséges számítások jogszabályban rögzített módon, sablon alapján készülnek.
Az alábbi ábra összefoglalja, hogy 2018 január 1-től adott peremfeltételek esetén milyen értékeknek kell megfelelni:
- U érték: minden esetben a TNM 5. mellékletében (“költségoptimalizált szint”) I. részében leírt értékeket kell figyelembe venni (U2014)
- Q érték: egyes esetekben a TNM 5. melléklet II. részében (q2014) más esetkeben a TNM 6. mellékletében (“közel nulla energiaigényű épület”) (q2016) megadott szint a mértékadó
- E érték: a 5. melléklet III. részében (E2014) vagy 6. mellékletben (E2016) meghatározottak szerint
- A nyári túlmelegedés határértékei minden esetben a TNM rendelet 1. melléklet IV. része szerintiek az irányadók (Tbny)
- A gépészeti rendszerre vonatkozó előírások a TNM rendelet 1. melléklet V. része szerintiek. (Gép2014)
A minimumszint pályázatok vagy adókedvezmény igénybevételéhez
Legyen szó GINOP-pályázat beadásáról, vagy esetleg TAO adókedvezmény igénybevételéről, épületenergetikai fejlesztéseknél mindig előírják a TNM-nek való megfelelést. Kijelenthető, hogy ilyen, energetikai célú épületfelújítás, -bővítés esetén az költségoptimalizált szintet kell elérni, tehát a 5. melléklet előírásainak kell megfelelni (U2014, q2014, E2014, Tbny, Gép2014). Legtöbbször – mivel a korszerűsítés az egész épületet, tehát a határolóterület több mint negyedét kell hogy érintsék – a teljes épületre értelmezhetők.
Ezek után bemutatjuk az egyes értékeknek való megfelelés gyakorlati vetületét. Érdemes megjegyezni, hogy ez az előírási szint 2018. január 1-től van érvényben, tehát korábban ennél megengedőbb volt a szabályozás, kevésbé szigetelt épületek is megfeleltek.
„U”- érték
„U”- érték az épülethatároló szerkezetek hőátbocsátási tényezője. Mértékegysége W/m2K. Megmutatja, hogy adott szerkezet 1 m2 közbülső (sarkoktól, falcsatlakozásoktól távoli) felületén hány Watt hőteljesítmény áramlik ki 1 K(C) fok hőkülönbség hatására. Minél kisebb a szám, annál jobb a hőszigeteltség. Nagyobbrészt a határszerkezet anyagainak fizikai tulajdonságaitól függ, de számít pl. a hőátadó felület iránya (vízszintes/függőleges) vagy a külső felület szélvédettsége is. A TNM rendelet szerint a vizsgált rendeltetési egység adott szerkezettípusa (pl. külső falak) átlag U értékét kell megfeleltetni. Azaz a szerkezetben lehetnek gyengébb részek (relatív hőhidak) is, ha nem okoznak helyi páralecsapódást.
A jelenleg érvényes maximum U-értékek
| Épülethatároló szerkezet | U max: (W/m2K) |
| Külső fal | 0,24 |
| Lapostető | 0,17 |
| Fűtött tetőteret határoló szerkezetek | 0,17 |
| Padlás és búvótér alatti födém | 0,17 |
| Árkád és áthajtó feletti födém | 0,17 |
| Alsó zárófödém fűtetlen terek felett | 0,26 |
| Üvegezés | 1 |
| Különleges üvegezés (akusztika, biztonsági) | 1,2 |
| homlokzati üvegezett nyílászáró (Fa vagy PVC keretes (>0,5m2) | 1,15 |
| Homlokzati üvegezett nyílászáró (Fém keretes) | 1,4 |
| Homlokzati üvegfal, függönyfal | 1,4 |
| Üvegtető | 1,45 |
| Tetőfelülvilágító, füstelvezető kupola | 1,7 |
| Tetősík ablak | 1,25 |
| Ipari és tűzgátló ajtó és kapu (fűtött tér határolására) | 2 |
| Homlokzati, vagy fűtött és fűtetlen terek közötti ajtó | 1,45 |
| Homlokzati, vagy fűtött és fűtetlen terek közötti kapu | 1,8 |
| Fűtött és fűtetlen terek közötti fal | 0,26 |
| Szomszédos fűtött épületek és épületrészek közötti fal | 1,5 |
| Lábazati fal, talajjal érintkező fal a terepszinttől 1 m mélységig (a terepszint alatti rész csak új épületeknél) | 0,3 |
| Talajon fekvő padló (új épületeknél) | 0,3 |
| Hagyományos energiagyűjtő falak (pl. tömegfal, Trombe fal) | 1 |
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Néhány jellemző példa a jelenlegi szabályozásnak való megfeleléshez (2018-tól), faltípustól függően:((A vastagságok – az adott célnak megfelelő terméktípusokkal, a szakma szabályai szerinti rontó tényezőkkel és (ahol kell) műanyag dűbelezéssel számítva – kerekítettek. A közölt adatok egy egész épületre kiterjedő számítás után – az említett szerkezeti hőhídhatások miatt – 1-2 cm-rel vastagodhatnak, kisebb rontó tényező esetén vékonyodhatnak (A „q” tényező kellő értékének elérésére pedig még tovább – lásd később!) ))
| Példa | szigetelés |
| 38 cm vtg. kisméretű téglafal, külső EPS (szokványos polisztirol, népi nevén hungarocell, iporka) hőszigeteléssel | 16 cm ((grafitos 12 cm)) |
| 38 cm vtg. Porotherm jellegű (üreges) téglafal, hagyományos habarccsal, külső EPS hőszigeteléssel | 9 cm ((garfitos 7 cm)) |
| Béléselemes vasbeton lapostető, aljzatbeton alatti EPS szigeteléssel | 25 cm |
| Ugyanez beton tálcás, átlag 25 cm salakfeltöltéses födémmel | 23 cm |
| Ugyanez Porotherm jellegű (üreges tégla béléselemes) födémmel | 24 cm |
| Beton béléselemes vasbeton padlásfödém, aljzatbeton alatti EPS szigeteléssel | 25 cm |
| Ugyanez beton tálcás, átlag 25 cm salakfeltöltéses födémmel | 23 cm |
| Ugyanez Porotherm jellegű (üreges tégla béléselemes) födémmel | 24 cm |
| Hagyományos, stukatúros légüreges borított gerendás fafödém, vékony salakfeltöltéssel, rajta ásvány (kőzet vagy üveg) -gyapot hőszigeteléssel, a fagerendák (itt javító) hatását is beszámítva, felső védelemmel((Pl. deszka vagy OSB lap burkolat, mely nem terhel a szigetelésre, esetleg páraáteresztő fólia. Ezek hiányában a szükséges vastagság 10%-al növelendő.)) | 17 cm |
| Hagyományos tetőtér-beépítés vízszintes térhatára, 15 cm vtg. szarufák közti ásványgyapot hőszigeteléssel, a szarufák (itt rontó) hatását is beszámítva, belső párazárással, felső fólia-védelemmel:((Mint látható tetőtér-beépítésnél, a vastagság a ferde részeken már ma sem fér el a szarufák közt. Általában alájuk kerül a többlet réteg, valamilyen keresztléces burkolat mögé. Ennek előnye, hogy a szarufák sávja is kap némi szigetelést.)) | 21 cm |
| Hagyományos tetőtér-beépítés ferde térhatára, mint felül | 23 cm |
| Béléselemes vasbeton pincefödém melegpadlóval, alsó oldali ásványgyapot szigeteléssel((Hidegpadló esetén az alsó értékek 1 cm-rel növelendők.)) | 12 cm |
| Ugyanez beton tálcás, salakfeltöltéses födémmel | 10 cm |
| Ugyanez Porotherm jellegű (üreges tégla béléselemes) födémmel | 11 cm |
| Fűtött és fűtetlen tér közti 38 cm vtg. kisméretű téglafal, külső oldali ásványgyapot hőszigeteléssel. (Pl. egy garázzsal vagy padlással határos fal.) | 13 cm |
| Ugyanez 38 cm vtg. Porotherm jellegű (üreges) téglafallal, hagyományos habarccsal, külső oldali ásványgyapot hőszigeteléssel. | 6 cm |
| Két fűtött tér közti kettős tégla válaszfalfal, belső ásványgyapot hőszigeteléssel. (Pl. egy másik lakással határos fal.):((E téren nincs szigorodás, de javasolt a térközt 5-10 cm vastagságban kitölteni, hiszen a szomszéd fűtése akár évekig is szünetelhet. A rendelet továbbra sem intézkedik a lakások közti födémekről, pedig azoknál is előállhat ilyen helyzet.)) | 0 cm |
| Csak új épületeknél: Lábazati vagy fűtetlen alagsori 38 cm vtg. beton fal, a terepszint alatt 1m-ig, XPS (zártcellás polisztirol, népi nevén kékhab) hőszigeteléssel | 13 cm |
| Csak új épületeknél: Talajon fekvő padló melegburkolattal, felső aljzatbeton alatti EPS szigeteléssel | 11 cm |
A nyílászárók üvegezésének és teljes szerkezetre vonatkozó adatait a gyártók adják meg. Általánosságban elmondható, hogy a 2017-ben még érvényes szabályozást egy ötkamrás műanyag tok és benne egy 16 mm térközű, E-low bevonatos üvegezés nemesgáztöltéssel túlteljesíti. Ez a szerkezettípus a tok, a bevonat és a gáztöltés fejlesztésével az emelt (2018-as) szintet is el tudja érni, azaz nem kell automatikusan tripla üvegezésre áttérni. Utóbbi természetesen még többet tud, de csökkenti a szolár (napsugárzási) nyereséget, mely a később ismertetendő q tényezőnél játszik szerepet. Fém szerkezeteknél már eddig is csak a belső hőhíd-megszakítós változatok jöhettek szóba. A tömör nyílászárók előírásai is szigorodtak.
„q”-érték:
A fentiek alapján a vizsgált épületre (vagy épületrészre) kiszámítható, hogy 1 K(C)fok hőmérséklet különbség esetén mekkora hőteljesítmény távozik az összesített lehűlő felületeken. Kiszámításához az egyes szerkezettípusokhoz tartozó „U” értékek és részfelületek szorzatát kell összegezni.((Ha egy szerkezet nem a külső térrel, hanem egy annál melegebb belső térrel érintkezik, akkor a szabványos kinti -2 fok esetén bent kialakuló (szabvány szerint becsült, mért vagy számított) hőfok ismeretében egy arányossági tényező számítható, mely az adott szerkezetnél belép a számításba. (Pl. padlásfödémnél ez szabványosan 0,9, mely egy kb. 0 fokos külső hőmérsékletnek felel meg.) )) Ennél a lépésnél egy összesített W/K adatunk van, mely a „q”-érték számításának első (és legsúlyosabb) eleme. Ezt egészítjük ki a vonal menti hőhidak összesített W/K értékével.
A hőhidakról. A hőhíd kifejezést sokan hallottuk, de amiről itt szó van, azok a hőveszteséget nem felületen keresztül, hanem – legalábbis közelítőleg – vonal mentén elszenvedő felületrészek. A vonal menti hőhidakkal három helyen számolunk:
1. Talajjal érintkező padlók külső kerületénél,
2. Fűtött (tehát beszámított) alagsorok, pincék talajjal érintkező külső falainál,
3. Az ún. geometriai (tehát azonos fizikai jellemzők esetén is kialakuló) hőhidaknál. (Falsarkok, falak belső és külső csatlakozásai, födémcsatlakozások, kinyúló födémelemek, tetők élei stb.)
A három formában az a közös, hogy valójában ezek is felületi hőáramok, de mivel nem modellezhetők simán egy felületre merőleges, ott mindenütt egyforma áramlással, a bonyolult térbeli folyamatot a gyakorlatban egy ebből átszámított vonalmenti áramlással helyettesítjük.
A kialakuló hőáram továbbra is függ az anyagjellemzőktől, de itt belépnek a térbeli jellemzők is. (Pl. padló magassága a külső terephez képest.) A Ψ („Pszí”) tényezőnek nevezett adatok mértékegysége W/mK és a vonalhosszakkal szorozva összegződnek. A végeredmény itt is W/K, mely a „q”-érték számításának második eleme.((Meg kell még jegyezni, hogy a TNM rendelet megenged egy ún. egyszerűsített számítást, melyben – többek között – a munkaigényes geometriai hőhídszámítás elhagyható és helyette a korábbiak alapján számolt „U” értékek kapnak egy módosító tényezőt. Értékük az adott szerkezet rétegfelépítése mellett az ott beszámítandó csatlakozási hosszak és a vizsgált felület arányától függ, 1,05-1,40 közötti számokat adva. Az energiatanúsítványok nagy része így készül.))
Mint az előbbiekben is látható, a vonal menti hőhidak jelentősen megnövelik a hőveszteséget. Pl. egy jól szigetelt (alápincézetlen) családi ház esetén, ha a padozat és a lábazat szigetelése nem készül el, a megmaradt hőveszteség 30 %-a is kimehet ezeken a helyeken. Szerepük a szigetelések vastagodásával nő. Egy, a legszigorúbb előírások szerint mindenütt szigetelt ház esetén a megmaradt össz-hőveszteség 40%-át is okozhatják. Emiatt az AA és annál jobb fokozatra aspiráló tanúsítványoknak már részletes módszerrel kell készülniük.
A fentiek alapján számított hőveszteségekkel szemben áll az épület napsugárzásból származó hőnyeresége, mely nagyobb részt az ablakok üvegház-hatásából, kisebb részt a tömör szerkezetek hőelnyeléséből származik. Utóbbi elem az egyszerűsített számításnál elhagyható. A végeredmény természetesen itt is W/K, mely a „q”-érték számításának harmadik, mínusz előjeles eleme.
Ezek után a három elem összegzésével és a vizsgált lehűlő felület által behatárolt térfogattal való osztással előáll a „q”-érték, melynek mértékegysége így W/m3K. Értelmezése: Az 1K(C) hőfokkülönbség hatására távozó hőteljesítmény a légtér 1m3-re vetítve. Ez egy bemeneti adat lesz a fűtési rendszer éves energiaigényének számítására.
A fenti – kissé elméletinek tűnő- ismertetésre azért volt szükség, hogy belássuk: a „q”tényező mástól is függ, nem csak a szerkezek rétegrendjétől (szigetelésektől). Így előállhat (és általában elő is áll) az a helyzet, hogy az egyes szerkezetek megfelelősége esetén (tehát ha az U értékek egyesével rendben vannak) sem teljesül az előírt érték, így – hogy a q-értéknek megfeleljünk – valahol (célszerűen a nagy felületeken) vastagítani kell a hőszigetelést. Ezért is van az, hogy egy tervező a szükséges vastagságokról biztosat csak akkor állíthat, ha végigcsinálta ezt a számítást, melyhez ismernie kell az épület méreteit, meglévő szerkezeteit. Emiatt – főleg előzetes becslés esetén – újra csak javasolt a hőszigetelés vastagságokat akár további 1-2 cm-rel is túlméretezni!
Meg kell még jegyezni, hogy a TNM rendelet három fokozatban állapít meg előírásokat a „q”tényezőre. Ezek egyre szigorúbbak és – csökkenő mértékben – függenek a vizsgált lehűlő-felület (A) és az általa bezárt térfogat (V) arányától. Azaz: a számítások elvégezte előtt nem is tudjuk, pontosan minek kell megfelelni!((Emellett 2016-tól a szerkezetsúlytól is függ. Könnyűszerkezet esetén a legszigorúbb határérték lép életbe. Hagyományos szerkezet felújítása esetén a TNM 5. melléklete a mérvadó.)) Az A/V arány növekedésével a betartandó érték nő, azaz a szabályozás megengedőbb. Az arány két módon (és ezek kombinációjával) nőhet: ha tagoltabb a tömegforma és ha csökken az összméret. (Utóbbi tény is könnyen belátható: pl. bármely alakzat felére való kicsinyítésével a felülete negyedére, a térfogata nyolcadára csökken. A kettő aránya tehát duplázódik. A gyakorlatban egy lakás A/V aránya 1,2 körül szokott lenni, egy nagy panelházé 0,4 körül alakul. Előbbire 0,28 utóbbira 0,14 körüli a megengedett „q” szám. A különbség jelentős.=(Ráadásul korábban egy lakás esetén is az egész befoglaló épület A/V arányával kellett a határértékeket megadni, nem kis többletmunkát adva az energiatanúsítóknak. Szerencsére ezt 2016-tól eltörölték. Viszont így sikerült jó nagy zavart előidézni a korábban készült tanúsítványok összehasonlíthatósága terén. Emellett a besorolások értékhatárai is jelentősen megváltoztak, annyira, hogy a régi tanúsítványok csak egy interneten lekérhető átsoroló pótlap segítségével érvényesek. További bonyodalomként ez a pótlap csak CC besorolásig tud minősíteni, aki ennél jobbra vágyik, tanúsíttathat újra. Meg az is, akinek 2013 előttije van. Ezek ugyanis nem voltak még feltöltve az internetre. Azaz nem teljesült az ígéret, hogy 10 évig érvényes lesz egy tanúsítvány…))
„E”-érték
Definíciója: a vizsgált rendeltetési egység 1m2 hasznos alapterületére eső évesített primer energiafogyasztás. A TNM összesített energetikai jellemzőnek hívja, de vannak más elnevezései is pl. fajlagos primerenergia felhasználás. Mértékegysége: kWh/m2a (a=év)
Hogy kapjuk meg? Úgy, hogy végigmegyünk az épület gépészeti rendszerein és megnézzük, mennyi nettó (végső)energiát kell előállítaniuk és ahhoz mennyi primer energiát fognak felhasználni. Utóbbi alapjában véve két dologtól függ: milyen a rendszer hatásfoka és milyen primer szorzójú energiát használ fel.
Az épület gépészete a TNM rendelet szerint az épület fűtése, használati melegvíz-ellátása, gépi szellőzése, gépi hűtése, világítása((Utóbbit lakó és szállás jellegű épületeknél nem kell beszámítani, a határértékek is ennek megfelelőek.)) Az épület használatbavételéhez szükséges hőtechnikai számításoknál és az energiatanúsításnál csak ezeket kell figyelembe venni, más, technológiai jellegű energiafelhasználást nem. Pl. lakásnál nem számít be a háztartási gépek áramfogyasztása vagy a főzéshez elhasznált gáz vagy villany. Ezek az energiák csak közvetve, becsült átalányadatként jelennek meg, mint m2-re vetített hőnyereség a fűtési nettó energia-számításban. (Beleszámítódik még az emberek hővesztesége is.) Auditálásnál más, pl. technológiai vagy szállítási energiafelhasználást is vizsgálunk, de itt több eltérés is van: az energiatanúsítás és az auditálás filozófiája is eltérő. Az elsőnél egy, a konkrét használattól elvonatkoztatott, csak a fizikai jellemzőkre idealizált állapotot vizsgálunk, a második esetben pedig a legteljesebb „rögvalóságot”.
Ezután tekintsük át az egyes alrendszerek számításának elveit
Fűtés
Mint látható, itt az eddig egy időpillanatra számított hőteljesítményből energiaadat lesz, tehát bejön az időtényező. Ez a fűtés esetében egy éghajlatfüggő statisztikai adat formájában jelenik meg, amit hőfokhídnak mondanak (nem keverendő a hőhíddal!). Értéke egyszerűsített számítás esetén 72 khK/a (azaz ezeróra*K-fok/év). Értelmezése: ha órás bontásban összegezzük egy átlagos hazai ingatlannál az éves fűtési időt és a kifűtött hőmérsékletkülönbséget, akkor ezt kapjuk. Ezt szorozva a korábbiak kapott W/m3K mértékegységű „q” adattal és a fűtött m3-el, akkor már van is egy kWh/a adatunk. Ez az éves nettó fűtési igény egy része. (A hőfokhíd valójában függ a vizsgált tér fizikai adottságaitól is, így részletes számítás esetén ezt is figyelembe kell venni. Egy jól hőszigetelt és a benapozást jól hasznosító épületnél jelentősen rövidülhet.)
De a helyzet nem ilyen egyszerű, mert hőt egy épület nem csak a határfelületen át veszt, hanem a szellőző levegővel is. Ezt számolják egy 0,35*n tényezővel. Itt az „n” egy – a rendeletben szabályozott – légcsereszám mely megmondja: egy óra alatt a légtérfogat hányad része pótlódik friss, tehát felfűtendő levegővel. (Az esetleges hővisszanyerés a helyzetet bonyolítja, erre most nem térek ki.) A 0,35 egy, a levegő tulajdonságaitól függő összesített fizikai jellemző, mely szintén W/m3K mértékegységű és ugyanúgy megkapja a hőfokhíd*térfogat szorzót, mint a „q”.
Az előző két adatot összegzik és szorozzák egy fűtési szabályozástól függő csökkentő tényezővel. Ezután levonják a már említett belső hőnyereségi adatot is (W/m2) egy 4,4 kh (ezeróra)*A (alapterület) szorzóval. Az említett időtartam a fűtési idény átlagos hossza (majdnem pontosan fél év), részletes számítás esetén rövidülhet.
Az így kapott nettó fűtési igény lesz „bruttósitva” a már jelzett módon, végigmenve a rendszer különböző veszteségein, a szükséges segédenergiákon és a felhasznált energiafajtákon. Egy többelemes fűtési rendszernél ez elég bonyolult is lehet és sokszor nehéz megállapítani, mennyi az egyes elemek részaránya. (Pl. a fűtés hány %-a kerül a padlófűtésbe, mennyi a radiátorokba.) A TNM rendelet részletesen leírja a számítás menetét a további részletezés itt felesleges. Egyszerűsített számítás esetén a rendeletben megadott táblázatok használhatók, részletesnél a gépészet valós adataival kell számolni.
Használati meleg víz (HMV)
Az energiatanúsítás és az auditálás közti említett filozófia-különbség talán itt érhető tetten leginkább. Az épület melegvíz felhasználását a TNM-ben megadott átalányadatokkal (már eleve kWh/m2a-ben megadva) számítjuk, melyek csak a funkciótól függenek((A rendeletben nem szereplő funkciók esetén egyedi módszerekkel meghatározni. Ez más jellemzőkre is igaz pl. légcsereszám, világítás, belső hőterhelés.)), a felhasználók számától, a használat időtartamától nem. Lakóépületnél a 80 m2 feletti rész csak fele súllyal van figyelembe véve. Az így nyert nettó hőigény van tovább „bruttósítva” az fentiekben ismertetett módon.
A hőszigeteltség fokozásával a HMV-termelés részaránya nő, egy jól szigetelt házban energiaigénye elérheti a fűtési energia felét. Ezért fontos itt a megújuló lehetőségeket bevetni.
Szellőző rendszerek
Ez a téma elég bonyolult, de a számítás alapelvei ugyanazok. Átlagos lakóépületnél kis súllyal van jelen, de a hőcserélős szellőzések terjedésével jelentősége nőni fog. Számítása tartalmazza a légtechnika esetleges fűtését és a ventilátorok segédenergia igényét. A szellőzési rendszer általában növeli a légcserét, ennek hatását is vizsgálni kell.
Gépi hűtés
Az elvek itt is hasonlók. Jelentős szerepet kap a hűtőgépek EER (COP) tényezője (erről részletesebben itt írtunk), mely azt fejezi ki, hogy egységnyi villamos energia felhasználásával hányszoros hőelvonást tudunk létrehozni. (Hasonló a helyzet a hőszivattyúknál is, de ott még a segédenergia is hasznosul fűtésként.) Egyszerű esetre a TNM megad egy becslést, melyhez – egy táblázatból kinyerhetően – a hűtési napok száma is kell. (Ehhez viszont ismerni kell a nyári túlmelegedést, ami egyébként is kötelezően kiszámítandó elem.)
Világítás
Ez a tétel – ha szükséges – viszonylag egyszerűen számítható a – a melegvíz igényhez hasonlóan – egy táblázatban megadott kWh/m2a értékből. (Vagy egyedileg, mint korábban említettük.)
A fentiekben ismertetett alrendszerek primer igényeit összeadva és levonva az esetleg helyben termelt megújuló energiát (és az esetleg más létesítménynek átadott energiát) megkapjuk a vizsgált rendeltetési egység összesített energetikai jellemzőjét. Ennek kell kevesebbnek lennie, mint a TNM rendelet határértéke. Mint említettük, ezt költségoptimalizált esetben az 5. melléklet, közel „0” esetben a 6. melléklet adja meg.
Energiatanúsítás végső osztályzatához (AA, BB, CC, stb) mindig a 6. melléklet szerinti értékhez viszonyítunk. Ebből adódhat az az eset, hogy a korszerű, de megújuló forrásokat nem használó gépészettel rendelkező új épület – az előírásokat még túl is teljesítő hőszigeteltség mellett – épp hogy csak teljesíti az 5. melléklet szerinti szintet (amit most már kötelező!) de a 6. melléklet szerintit nem tudja. Ez csak megújuló források bevetésével lehetséges. (Az energiatanúsítás ezt úgy veszi figyelembe, hogy nagyjából a két melléklet szabályozta sáv a zöld mező, „korszerű” elnevezéssel.) A 6. melléklet értékét is teljesítő besorolás a BB, melynek még további feltételei is vannak. (Pl 25%-nyi megújuló használat.) A még jobb fokozatoknál még több feltételnek kell teljesülnie. (pl. a már említett részletes számítás-alkalmazás.)
Meg kell még jegyezni, hogy az 5. melléklet szerinti szabályozás szintén (de a korábbiaknál kisebb mértékben) A/V függő, a 6. melléklet szerinti viszont már csak a funkciótól függ. Ezek az értékek: lakóépületnél 100, iroda- és kereskedelmi épületeknél 90((Hűtött területek esetén a TNM-ben megadott módon növelhető, max. 10-zel.)), oktatási és művelődési jellegű épületeknél 85 kWh/m2a.
Külön problémakör a rendeletben nem érintett, pl. ipari épületek követelményeinek megadása. Itt ökölszabályként egy ún. referencia-modellhez kell viszonyítani. Ki kell számítani egy olyan elvi épület primerenergia fogyasztását, melynek építészeti adottságai a valós épülettel azonosak, de a „q” tényezője az adott geometria (és szerkezetsúly) által meghatározott követelményre van beállítva. Emellett gépészete és fogyasztói igényei egy, a TNM-ben részletesen megadott felsorolás szerintiek. Az így kapott E-érték -10 a határérték. A határérték szempontjából további bonyodalmat jelentenek a kevert funkciójú épületek, melybe most nem érdemes alámerülni.
A TNM rendelethez kapcsolódó 176-2008 KR rendelet részletesen szabályozza az energiatanúsítás módját. Lehetőséget ad a primerenergia fogyasztás valós számlákon alapuló meghatározására is. (Némileg ellentmondva a tanúsítás alapfilozófiájának…) Ennek főbb feltételei:
- Csak 6 lakásosnál nagyobb lakóépületre vagy 500 m2 –nél nagyobb más funkciójú épületre végezhető.
- Az így kapott E-érték legyen kisebb mint 130 kWh/m2a (Magyarán, előre nem lehet tudni, lehet-e egyáltalán ezzel a módszerrel dolgozni…)
- 3 év számláit kell vizsgálni, az éves fogyasztások értékei közt nem lehet nagyobb eltérés 30%-nál.
Amennyiben van a kedvezményekkel, pályázatokkal kapcsolatos, vagy energetikai tanúsítási igénye, kérjen igazolást tőlünk! Amennyiben további kérdései vannak, írjon emailt az [email protected] -ra vagy hívjon minket a 06-70/373-4914-es számon! A fenti írás nem minősül jogi állásfoglalásnak vagy jogi iránymutatásnak, csak tájékoztató jelleggel készült.